Az első automata sebességváltót Bostonban alkották meg, a Sturtevant-fivérek. Ebben a váltóban csupán két előremeneti és egy hátrameneti fokozat volt, ám konstrukciós és gyártási problémák miatt végül nem vezették be.

Ezután Henry Ford a Magyar Galamb Józsefet bízta meg az automata váltó megalkotásával, aminek fő kritériumai voltak a gazdaságos gyárthatóság, a könnyű kezelhetőség, a kis méret és a hosszú élettartam is. 

Ahhoz, hogy a Galamb József által tervezett váltó valóban sikeres lehessen (és ellentétben a Sturtevant-fivérek váltójával, sorozatgyártásba is kerülhessen), a metallurgia, vagyis a kohászat területén kellett új eredményeket elérni. Henry Ford szerencsére kapcsolatban állt J. Kent Smith-szel, aki 1901 óta folytatott kísérleteket, vanádiummal ötvözte az acélt. Ugyanis már 2 ezrelék vanádium hozzáadása az acélhoz is több mint 5-ször jobb eredményt ad dinamikus igénybevétel elleni ellenállás esetén, mint az ötvözetlen acél.

Végül 1909. augusztus 10-én nyújtotta be a szabadalmi hivatalba Henry Ford a Galamb József által feltalált automata váltót. A bolygóműves váltó nem csupán az autókban, hanem a repülőgépiparban is elterjedt, kis tömege és megbízhatósága miatt. Valójában azonban ez a váltó sem volt teljesen automata, csupán félautomata.

Az első gyakorlatban is működőképes, sorozatgyártásra alkalmas teljesen automata váltót azonban nem más, mint Bíró László szabadalmaztatta az 1930-as években.